A fiatalok tüntetései mozgósítják a tömegeket. Annak ellenére, hogy Bolsonaro vezet a közvélemény-kutatásokban, a baloldal új lendületet ad a választási kampánynak.
A brazil baloldal olyan mértékben vonult újra az utcákra, amilyenre évtizedek óta nem volt példa. Ettől az energiától és attól, hogy mit lehet belőle kihozni a következő napokban, függ, hogy október 25-én legyőzhető-e a bolsonarizmus.
A Lulát támogató tömegdemonstrációk alapvetően megváltoztatták a brazil választási kampányt. Bár a szélsőjobboldal továbbra is jobb esélyekkel indul az elnöki posztért folyó második fordulóban, a milliók utcára özönlése azt mutatja, hogy Flávio Bolsonaro jelölt előnye még behozható. Ezek a napok döntő jelentőségűek.
Az elmúlt napokban valami ritka, rendkívüli, hatalmas és magával ragadó eseményre került sor. Október 9-én, péntek este Belo Horizonte-ban, vasárnap a São Paulo-i Avenida Paulista-n, valamint hétfőn, ünnepnapon, a riói Copacabanában több százezren özönlöttek az utcákra különböző generációkból.
Aktív részvételükkel, transzparenseikkel és fáradhatatlan skandálásaikkal a diákok, a felnőttek és az idősek ezeken a tüntetéseken lenyűgöző bizonyítékot nyújtottak harci készségükről. A brazil baloldal az elmúlt 35 évben, vagyis egy egész generáció alatt, nem hozott létre ennél nagyszerűbbet.
Ezek a tüntetések hangosan és egyértelműen hirdették, hogy ezt a választást nem fogják harc nélkül elveszíteni. A brazil baloldal társadalmi bázisa vörösbe öltözött, és nyilvánosan megjelent, hogy megmutassa az országnak: nem adja fel. Leginkább a 2013. júniusi napokhoz hasonlíthatók, bár azokat a mozgósításokat politikai korlátozások és társadalmi ellentmondások jellemezték, amelyek végül hozzájárultak a 2015-ös és 2016-os történelmi katasztrófához, amikor a jobboldal visszanyerte a kezdeményezést, és sikerült Dilma Rousseffet hivatalából eltávolítania.
Az elmúlt napok tüntetései olyan lenyűgözőek voltak, hogy védekező pozícióba szorították a szélsőjobboldalt, és arra kényszerítették Flávio Bolsonarót, hogy támogassa a 6×1-es munkarend eltörléséről szóló szavazást – ez a szabályozás hat munkanapot ír elő minden pihenőnapra, és eltörlése a brazil munkásmozgalom egyik fontos ügyévé vált (a miamerikank.hu beszámolt róla).
Sok fiatal, aki először vonult utcára a baloldallal együtt, felfedezte, milyen öröm egy közös politikai projektben részt venni. Sok tapasztaltabb tüntető viszont felidézte a „Diretas Já” (Közvetlen választásokat most!) nagy tüntetéseinek hatását, az elnöki közvetlen választásokért folytatott kampányt, amely a katonai diktatúra végéhez vezetett az 1980-as években, valamint a „Fuera Collor” (Collor ki) mozgalomra, amely 1992-ben elősegítette Fernando Collor de Mello elnök leváltását.
Azok a milliók, akik a veszélytől való aggodalmuk ellenére ilyen erővel mozgósultak, tudják, hogy okuk van a végsőkig küzdeni, és hisznek abban, hogy a győzelem még lehetséges. Ez az akarat az, ami mindent megváltoztathat az október 25-i, vasárnapi második fordulóig.
Az ifjúsági lázadástól a tömeges mozgósításig
Lehetséges volt, hogy az október 5-én, hétfőre virradó éjszaka kezdődött ifjúsági tüntetések szikraként szolgálnak a baloldal társadalmi bázisának felgyújtásához. Ezek spontán módon, saját kezdeményezésből jöttek létre. Egyetlen szakszervezet, népi mozgalom vagy baloldali politikai szervezet sem hívta össze őket. Alulról indultak, reakcióként az első forduló eredményeire, amelyben Flávio Bolsonaro előnyt szerzett Lulával szemben.
Lehetséges volt, de senki sem lehetett benne biztos. Nem ritkán játszanak a diákok „felkelései” úttörő szerepet a társadalomban, de aztán elveszítik lendületüket, mielőtt a széles tömegek színre lépnének. Ezúttal nem ez volt a helyzet. A veszélyből fakadó sürgősség érzése milliókat mozgósított.
Október 6-án, kedden reggel a Nemzeti Diákszövetség (UNE) országos akcióra hívott fel. Az új generációk felébredése az egész országot áthatotta, és már ugyanazon a napon este a São Pauló-i magánegyetem, a Presbiteriánus Mackenzie Egyetem hallgatói – ahol a reakciós erőknek hosszú hagyománya van – elfoglalták a Maria-Antônia utcát, miután megtiltották nekik egy gyűlés megtartását. A helyszín szimbolikus jelentőségű a katonai diktatúra idején, 1968-ban a baloldali diákok és a jobboldali csoportok között történt összecsapások miatt.
A következő szerdától kezdve egy ifjúsági lavina rázta meg az egész országot. De a leglátványosabb események csak ezután következtek be, amikor a mobilizációk minőségi ugrást tettek. Munkások, nőszervezetek, LGBT-csoportok, Black Power-mozgalmak, környezetvédők és művészek léptek színre, és az egész új dimenziót öltött.
Az volt a legjobb taktika, hogy arra támaszkodtak, hogy a diákmozgalom szikrája hatalmas tömegdemonstrációkat indíthat el. Lula választási kampányának vezetése felismerte, hogy szükséges a szövetségi képviselőkké választott fiatal vezetőket az élre állítani, és hogy döntő fontosságú Lula számára a közösségi médián keresztül újra közvetlen kapcsolatba kerülni a lakossággal.
Lula választási kampánystábjának reakciója azonban némi késéssel érkezett az utcai felhívásra, bár még időben ahhoz, hogy kihasználja az ellenállás lendületét és biztosítsa Lula jelenlétét São Paulóban. Hiba volt, hogy nem biztosították részvételét a következő hétfőn Rio de Janeiróban.
De ez a határozatlanság nem von le semmit abból a tényből, hogy a kampány lenyűgöző győzelmet aratott. Jelenleg lázas, baloldali aktivizmust tapasztalunk a közösségi médiában. Ezt az erőt, amely meghódította az utcákat és a hálózatokat, nem szabad elpazarolni. A második forduló előtti utolsó tíz nap annyit érhet, mint egész évek.
Az autoriter veszély és a baloldal felelőssége
A hétvégén példátlan válság alakult ki a Legfelsőbb Választási Bíróságon (TSE), a brazil választások felügyeletéért felelős hatóságnál. A konfliktus akkor kezdődött, amikor Kassio Nunes Marques, a TSE elnöke – aki eredetileg Jair Bolsonaro által a Legfelsőbb Bíróságra (STF) kinevezett bíró volt – elrendelte az „Ejército de Lula” (Lula hadserege) nevű WhatsApp-csatorna letiltását, amelyet André Janones szövetségi képviselő irányított, és amelyet az elnök milliói támogatójának mozgósítására használtak.
A döntés Flávio Bolsonaro választási stábjának panaszát követően született, amely azzal vádolta a WhatsApp-csatornát, hogy hamis híreket terjeszt. A panasz azonban nem tartalmazott bizonyítékot arra, hogy a kifogásolt tartalmakat ezen a csatornán keresztül terjesztették volna. Ricardo Villas Bôas Cueva, a választási főbiztos feloldotta a letiltást, de Nunes Marques ismét elrendelte a csatorna letiltását. Ez az egymásnak ellentmondó döntések sorozata súlyos vitához vezetett a TSE-n belül.
Egy ilyen hatalommal való visszaélés jól mutatja, milyen messzire nyúlik már a második forduló előtt is az autoriter veszély, és sejteti, mi várhat ránk a jövőben. Maga Nunes Marques is megtagadta, hogy engedélyezzen egy vizsgálatot Donald Trump feltételezett beavatkozásairól és a nagy technológiai vállalatok által a választási folyamatban elkövetett manipulációkról.
Nem kevésbé fontos továbbá a brazil burzsoázia liberális köreinek hozzáállása, akik a bolsonarista győzelem veszélye miatt úgy döntöttek, hogy kimaradnak a dologból. A nagy kereskedelmi média lekicsinyelte a Lula támogatására szervezett hatalmas tömegmozgósítások jelentőségét. Ez a közöny azonban nem újságírói semlegesség, hanem a választás kimenetelét szem előtt tartó politikai számítás: el akarják kerülni a bolsonarizmussal való konfrontációt, hogy megvédjék magukat az esetleges megtorlásoktól, amennyiben Flávio Bolsonaro hatalomra kerülne.
Senki, akinek van akár csak minimális ítélőképessége, nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy Lula veresége és egy fasisztoid csoport vezetése alatt álló radikális szélsőjobboldali áramlat hatalomra kerülése esetén a demokratikus rend alapjai veszélybe kerülnének. Ebből az eseménysorozatból csak drámai következtetéseket vonhatunk le. A baloldal felelőssége, hogy megvédje a diktatúra vége óta elért összes gazdasági és társadalmi vívmányt, beleértve a demokratikusakat is. Az uralkodó osztály – még azok a rétegek is, amelyek nem bolsonaristák – megadta magát a fenyegető katasztrófa előtt.
Hogy a helyzet végül hogyan alakul, azt senki sem tudja megjósolni. De bármennyire is nehéz, bebizonyosodott, hogy lehetséges visszafordítani a reakciós hullám irányát. Ezekben a napokban Lula választási kampánystábjának szerepe döntő fontosságú lesz. Nincs idő a téves becslések kijavítására.
Az adósságelengedés az egyes mikrovállalkozók, azaz azok a kis önfoglalkoztatók számára, akik egyszerűsített adórendszerből részesülnek, okos vészintézkedés volt. Most pedig azt is ki kell használni, hogy új vádak merültek fel Daniel Vorcaro vállalkozó – aki a Banco Master körüli pénzügyi botrány1 egyik központi alakja – és a bolsonarizmus olyan személyiségei, mint Nunes Marques közötti kapcsolatokról.
De a legnagyobb kihívás továbbra is fennáll. Őszintén és önkritikusan kell bemutatni egy bátor reformprogramot: több reformot, több jövőt, több reményt. A választási kampánynak következetesen fel kell tárnia a Bolsonaro-támogatók győzelmének katasztrofális következményeit, hogy megerősítse a szélsőjobboldal elutasítását a még bizonytalanok körében.
Mindenről türelmesen kell magyarázatot adni, a televízióban, a közösségi médiában és a mindennapi beszélgetések során. Ehhez empátiára és megértésre van szükség a különböző társadalmi csoportok kétségei és habozása iránt. Ugyanakkor egy bátor választási stratégiának nagy tömegdemonstrációk révén fenn kell tartania a mobilizációt. Ilyen kezdeményezések nélkül nehéz lesz csökkenteni a Lula-támogatók körében tapasztalható választási tartózkodást, ami döntő jelentőségű a választás kimenetele szempontjából.
A kiszámíthatatlanság gyötör minket, de a végsőkig küzdenünk kell.
1. Daniel Vorcaro, a Banco Master alapítója, egy botrány középpontjában áll, amely feltételezett csalással, pénzmosással, valamint az igazságszolgáltatásra és a médiára gyakorolt befolyással kapcsolatos. A bankot 2025 végén kényszerfelszámolták. Flávio Bolsonaro ellen pénzmosás és korrupció gyanúja miatt folyik nyomozás, amelynek hátterében a Vorcaro-val fennálló pénzügyi kapcsolatok állnak.
Forrás: Jacobin Revista
